MycoVeggie
Miért ennyire fontosak a rostok a bélrendszerünknek?
A rostokat sokáig úgy kezeltük, mintha csak arra lennének jók, hogy „rendben legyen az emésztésünk”. Ma már tudjuk, hogy ennél jóval többről van szó.
A bélrendszerünkben baktériumok, gombák és más mikroorganizmusok milliárdjai élnek. Ezt a közösséget nevezzük bélmikrobiomnak.
És hogy ezek a mikroorganizmusok hogyan érzik magukat, abban az étrendünknek – különösen a rostoknak – nagyon fontos szerepe van.
Mi az a rost?
Mi az a rost?
A rost olyan növényi eredetű szénhidrát, amelyet a vékonybelünk emésztőenzimei nem tudnak teljesen lebontani.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy „haszontalanul átmegy rajtunk”.
A rostok egy része vizet köt meg és növeli a béltartalom térfogatát, más részüket pedig a vastagbélben élő mikroorganizmusok kezdik el feldolgozni.
Vagyis amit mi nem tudunk megemészteni, abból a bélbaktériumaink egy része táplálkozni tud.
Mi történik, amikor a baktériumaink rostot „esznek”?
Bizonyos rostok lebontása során a bélbaktériumok úgynevezett rövid szénláncú zsírsavakat termelnek.
Ilyen például:
- a butirát,
- az acetát,
- és a propionát.
Ezek a vegyületek többek között kapcsolatban állnak a bélfal sejtjeinek működésével és a bélrendszer belső környezetével.
Ez az egyik oka annak, hogy ma már a rostokról nemcsak úgy beszélünk, mint „ami segít a székletürítésben”, hanem mint a bélrendszer ökoszisztémájának egyik fontos táplálékáról.
A MycoVeggie egyik főszereplője: az útifűmaghéj
A DXN MycoVeggie egyik legnagyobb arányban jelen lévő összetevője a Plantago psyllium, vagyis az útifűmaghéj.
A termék nagyjából 23%-át ez az összetevő adja.
Az útifűmaghéj különlegessége, hogy folyadékkal érintkezve sok vizet vesz fel és gélszerű anyagot képez.
Ezért különösen fontos mellette a megfelelő folyadékfogyasztás.
A rostok megfelelő folyadékbevitel mellett hozzájárulhatnak a béltartalom térfogatának növeléséhez és a normális bélműködéshez.
De a MycoVeggie nem csak útifű
Ez az egyik legösszetettebb DXN-keverék.
Találunk benne többek között:
növényeket és fűszereket:
zeller, eperfa levél, ginkgo levél, gyömbér, citromfű, zöld tea, fahéj, csillagánizs és szegfűszeg,
gyümölcsös összetevőket:
lime, narancs és mandarinhéj,
spirulinát,
valamint többféle gombát:
- shiitake,
- csoportos álpereszke,
- májusi pereszke,
- oroszlánsörény,
- nyári laskagomba.
Vagyis nem egyetlen „hatóanyagra” épülő termékről van szó, hanem növények, gombák és rostforrások keverékéről.
Miért érdekesek benne a gombák?
A gombák sejtfalában különböző poliszacharidok – köztük béta-glükánok – találhatók.
A béta-glükánok szerkezete attól is függ, milyen forrásból származnak: nem ugyanaz a gabonákból és a gombákból származó béta-glükán.
Ezért a gombák nem egyszerűen „plusz zöldségként” kerülnek egy ilyen keverékbe, hanem saját, különleges rost- és poliszacharid-összetételük van.
És mi köze mindennek a mikrobiomhoz?
A bélmikrobiom nem egy állandó, változatlan rendszer.
Hat rá többek között:
- amit eszünk,
- mennyi rostot fogyasztunk,
- milyen változatos az étrendünk,
- az életmódunk,
- és számos más tényező.
A különböző rostokat ráadásul nem ugyanazok a baktériumok és nem ugyanúgy használják fel.
Ezért az egyik fontos tanulság nem az, hogy keressünk egyetlen „szuperrostot”, hanem inkább az, hogy minél változatosabb növényi források kerüljenek az étrendünkbe.
Nem „béltisztítás”, inkább a normális működés támogatása
Régebbi termékleírásokban gyakran találkozhatunk azzal, hogy az útifű vagy a MycoVeggie „kitisztítja a beleket”.
Én ezt másképp fogalmaznám.
A bélrendszerünk nem egy koszos cső, amit időnként ki kell sikálni.
Sokkal pontosabb azt mondani, hogy a megfelelő rostbevitel segíti a normális bélműködést, a megfelelő székletállagot, és bizonyos rostok táplálékul szolgálhatnak a bélmikrobiom egy részének.
Ez nem hangzik olyan látványosan – viszont sokkal közelebb áll ahhoz, amit ma a rostokról tudunk.
És közben emlékeztet valamire, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni:
nemcsak magunkat etetjük – a bélrendszerünkben élő mikroorganizmusokat is.
Fontos: ha valaki korábban kevés rostot fogyasztott, a rostbevitel hirtelen megemelése átmenetileg fokozhatja a puffadást, a gázképződést vagy a hasi feszülést. Ezért érdemes kisebb adaggal kezdeni, fokozatosan emelni a mennyiséget, és közben megfelelő mennyiségű folyadékot inni.